Radartornyok
Az egyik terem
Az Öreg-Bakonytól délre, 646 m magasan a Középsõ-Hajag csúcsának közelében találjuk az egykor a szovjet hadsereg által épített, mára már elhagyott és romos állapotú kommunikációs állomást.
BARSZ szó oroszul alapjában véve egy mozaikszót takart: Броне Автономная Радио Система, ami magyarul „védett, autonóm rádiórendszert” jelentett.
Az egyik terem
A hálózat működési elve az, hogy rádióhullámokat sugároznak a Föld alsó légterébe (troposzféra), amely azt visszaveri és ezt a visszavert jelet egy másik állomás veszi.
A Szovjetunió és a Varsói szerződés tagállamai 1987 végétől kezdték el üzemelni a BARSZ rendszert. Az eredeti elképzelés szerint 26 fix telepítésű állomással teljesen
Kilátás a radartoronyról
le lehetett fedni az akkor "csatlós" államok területeit, amely lényegében több száz kilométernyi táv átfogását jelentette. A Mihail Gorbacsov által meghirdetett glasznoszty és a peresztrojka miatt már nem kerülhetett sor a komplett kiépítésre és működtetésre, pedig az így kialakított informatikai rendszer már közvetlen adatforgalmat is lebonyolíthatott volna Vlagyivosztok és Kelet-Berlin között. Ettől függetlenül a Szovjetunióban öt, Lengyelországban hét, az NDK-ban és Csehszlovákiában három-három, Magyarországon és Bulgáriában pedig négy-négy BARSZ típusú objektum megépítésére került sor 1983 és 1987 között. Magyarország esetében három BARSZ állomást (501, 502, 503) kellett az építési és az üzemeltetési költségét kigazdálkodnia az országnak, s csak az 504-esnek itt fent a Hajag tetőn, ennek a kivitelezését és anyagi fenntartását vállalta át a Szovjet fél, amely egyébként a „Délnyugati lánc” egyik végpontja volt.
BARS 504 helyszínrajz
Az országban telepített híradórendszer legnyugatibb pontja a Herend melletti Hajagtetőn átadott 504-es állomás volt, amely nemcsak azért volt különleges, mert a szovjetek építették, hanem mert nukleáris csapás ellen is hathatós védelmet nyújtott, ellentétben a magyar építésű másik három állomással szemben.
A gépházban 2 darab 24 hengeres dízelmotort építettek be, amelyek nagyjából 800 lóerejükkel természetesen teljes elzárás esetén durván két-három napig lettek volna képesek ellátni az objektumot energiával. A víz és az élelmiszer tartalék talán egy hétig volt elegendő plusz-mínusz egy nap. A felszínen nyolc darab, egyenként 18 méter hosszú, 4 méter magas és 5,5 méter széles garázs kialakítására is sor került.
Fontos kiemelni, hogy ezek az objektumok béke időre lettek tervezve, mivel a hatalmas tornyok műholdakról tökéletesen kivehetőek és így fontos, könnyű célpontokat nyújtottak, támadás esetén minden bizonnyal elsőként semmisült volna meg az országban mind a 4 BARSZ állomás.
A rendszerváltáskor a szolgálat 1991 márciusban hagyta el a Hajagot, hogy átadja a helyet az objektumot felszámoló csapatnak. Elkezdték elbontani a műszaki berendezéseket és az egyik antenna tornyot is ledöntötték. 1991. április 12-én az orosz alakulat távozott Herendről ezért a további bontásokat leállították. A komplexum azonban hiába került ekkor magántulajdonba, a pénztelenség miatt őrizetlenül hagyott bunker hamar széthordásra került. Lekerültek a vasajtók, elvitték az itt hagyott vagy felejtett műszaki berendezéseket, és minden bizonnyal a MÉH-be kerültek a kábelek, rézhuzalok többsége is.
Forrás:kameraaltal.blog.hu
